Jónás könyve, Jón: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, az 5. a →kispróféták sorában. Nevét nem a szerzőről, hanem főszereplőjéről kapta. - I. Keletkezése. Azt a régi felfogást, mely szerint Jónás próf. írta a róla elnevezett kv-et, gyakorlatilag ma már senki sem vallja. A Jón 3,3 miatt (a kv. leírásakor Ninive már elpusztult), továbbá a sok arám nyelvi sajátság és az alapgondolat (egyetemes üdvözítő akarat) miatt a fogság utáni időre teszik keletkezése idejét, pontosabban Kr. e. 400-ra v. Kr. e. 400 és Kr. e. 200 közé (a Sir 49,10 miatt). ~ egységét napjainkban mindenki elismeri. - Csak a 2. f-ben a konkrét helyzethez oly kevéssé illő hálaadó zsoltárt tartják sokan önálló résznek, mely már előbb meglehetett, és egy későbbi átdolgozó (v. esetleg a szerző) iktatta bele ~be. - II. Tartalma. Jónásnak Jahve azt a megbízást adja, hogy menjen el Asszíria főv-ába, Ninivébe bűnbánatot hirdetni, mert a város a bűnei miatt megérett a pusztulásra és másképpen nem kerülheti el sorsát. Jónás próf., hogy ettől a feladattól megszabaduljon, egy Tarsisba menő hajóra száll föl. Nagy vihar támad és a hajósok úgy vélik, kell valakinek a hajón lennie, aki ellen Isten haragra gerjedt. A sorsvetés Jónást mutatja a harag okának. Saját kérésére a tengerbe vetik, erre a tenger lecsillapul (1,1-16). A tengerben Jónást elnyeli egy nagy hal. A hal gyomrában Jónás hálából zsoltárt mond, és 3 nap múlva a hal sértetlenül partra veti (2,1-10). Jahve újabb felszólítására Jónás Ninivébe megy, és az utcán prédikálva pusztulással fenyegeti a várost, ha lakói nem vezekelnek. A kir. és a nép hallgat rá, bűnbánatot tartanak, Jahve tehát nem pusztítja el a várost (3,1-10). Jónás emiatt annyira bosszankodik, hogy a halálát kívánja, de Jahve egy növény (ricinusbokor v. tök?) által, mely Jónásnak árnyékot ad, de aztán hirtelen kiszárad, tudtára adja, hogy mennyire nem lett volna tetszésére, ha a népes nagy várost el kellett volna pusztítania. - III. Műfaja. Amíg régebben arra törekedtek, hogy Jónás tört-ét tört. és termtud. szempontból igazolják, ma az a felfogás az ált., mely szerint ~ parabola, mely nem megtörtént eseményt ír le, hanem Isten egyetemes üdvözítő akaratáról nyújt tanítást. Tört. jellege ellen mindenekelőtt az alig 50 versbe beszorított, teljesen motiválatlan csodák sora hozható föl (a hirtelen támadt vihar; Jónás tengerbe vetése, majd a vihar azonnali elcsöndesedése; az Istentől küldött óriási hal, mely sértetlenül partra veti = kiokádja; a növény, mely egy éjszaka kinő, egy éjszaka elszárad). Ezenkívül tört-ileg nézve aligha vsz., hogy egy egész város, kivált olyan, mint Ninive, egy idegen próf., mégpedig egy Izr-ből való próf. szavára megtért és vezekelt. Mt 12,38-42 nem számít ellenérvnek, mert Jézus kortársai véleményéhez csatlakozott. Egyébként ~nek mondanivalója ugyanaz, akár tört. személy volt Jónás, akár irod. előkép (típus). A. Feuillet leginkább amiatt tartja költöttnek a tört-et, mert sok benne az utánzás (Jón 1 Ez 26-28-ra megy vissza, Jón 3 Jer 36-ra, Jón 4 a Kir 19-re, Jón 2 zsoltárszövegeket tartalmaz) és ugyanígy sok a túlzás is; továbbá: az átvett motívumok sem illeszkednek szerencsésen bele a szövegbe, végül: szembeötlő a részletek elhallgatása. - IV. Tanítása: az üdvösség egyetemessége. Így ~ tiltakozás a zsidó partikularizmus ellen, melyet Jónás próf. testesít meg, aki a pogányokhoz szóló küldetés elől megpróbál kitérni, aztán meglehetősen önző embernek mutatkozik. Másfelől kiviláglik, hogy Jahvénak a pogányok megsemmisítésére vonatkozó elhatározása mindig csak viszonylagos; a pogányok, akik mint Ninive lakói is, megtérnek, jobbak a gőgös zsidóknál. Mint teológus a szerző egész figyelmét Jahvéra, a világ urára összpontosítja, és egyetemes üdvözítő akaratára, mely lényegét tekintve nem más, mint irgalom. **

BL:879. - Rózsa II:313.